Míg a tanítóképzőben jártam több olyan tantárgy volt amelynek során beszéltünk a gyerekkorról, az itt szerzett emlékekről , tapasztalatokról.. Sok emlékem van.. csak sajna nem tudom olyan színesen leírni, mint a húgom, de azért igyekezni fogok. Bizonyára olvastátok nála az esztenás emlékeket.. hát azoknál jobb sincs. Nagyon szerettünk a nagyszüleinkkel lenni. És mivel a szüleink dolgoztak szinte az egész nyarat ott töltöttük. És a drága jó nagymamánk a munkája mellett mindig szakított ránk időd. Tanított bennünket imádkozni és míg dolgozott addig mi felváltva olvastunk történeteket a Képes Bibliánkból.Na és minden gyerekéneket meg kellett neki tanítsunk miután hazajöttünk a táborból.Egyik alkalommal nagy kedvünk kerekedett sátrat készíteni, de hát nekünk ehhez nem volt sok mindenünk és akkor mama hozott nekünk az erdőből jól megtermett faágakat, letakarította majd nagyon ötletesen elkészítette nekünk, hát jó nagyra sikeredett. Még ablakot is készítettünk ú mond rá. Plédekkel terítettük körbe az oldalát és még függöny darabkát is helyeztünk ablak gyanánt. Behordtuk a kis székeket is amit találtunk, na meg két részre osztottuk a sátrat hadd legyen konyha meg szoba is. Márti írásából sok minden eszembe jutott. Tényleg igaz volt h legtöbbször nekem jutott a juh- hajtási feladat, ha segíteni kellett. Csak este volt 1 nagy gond. Nagyon féltem a sötéttől- és ez ma sem változott- és este is kellett hajtani a juhokat, hogy a fejőkhöz kibújjanak. tata nagyon leleményes volt és egy lámpát akasztott a karám végéhez egy nagy rúdra. Ez már megnyugtatott. Mindig az volt bennem hogy odalopózhat egy vadállat. És még ami máig is él bennem: az út odafele. Tata mindig megengedte neünk hogy vezessük a lovakat, nem azért mert ügyesek lettünk volna óvodásokként hanem mert- amire később jöttem rá- azok a pacik ú ismerték az utat akár én a tenyerem, biztos odataláltak volna.Na és azóta félek a gyíkoktól. Egy alkalommal segítettem maminak hajtani a bárányokat, egy vizesebb talajon legelésztek ott találoztam egy jól megtermett gyíkkal, félelmemben kígyónak láttam és nagyon megíjedve kiáltoztam... de azért nem haragszom h odaküldtek.. mindem ami ott történt velem nagyon jó emlék.. de szertenék már egyszer ismét esztenára elmenni...Eszembe jut a kis kosaram is. Ha kedvünk támadt belecsomagoltunk: dzsemet, tejföletés kenyeret meg 1 is terítőt.Mentünk kb 50-100 métert és ott leültünk, megettük. Ezt neveztük kirándulásnak. vagy bosszantottuk az egyik srácot aki a tehenet fejte. Ő pedig ú tett h a tej ránk spriccelje. Mivel ott nem megkötve tartottuk a teheneket nem mindig voltak türelemmel fejés közben, ezért nekünk kellett segíteni- Meleg volt és fojton járták az állatok, ezért mi legyeztük őket egy lombos ággal...micsoda jó dolguk volt.. mint a királyoknak. Na és az étkezés, Milyen is a gyerek! Mi szerettünk volna 3 tükörtojást enni. De honnan annyi sok, főleg ha 3 voltunk egyszerre fenn. Ezért mama mindig azt mondta: 1 tojás nyalánkság, 2 tojás jóllakás, 3 tojás disznóság.És még mennyit írhatnék......
2 megjegyzés:
Ez nagyon jó. Remélem, ha TImi ír, ő is esztenásat fog írni. Egészen más dolgok jutnak eszünkbe, és amikor meséled nekem is eszembe jut minden, a sátor, szerepeltünk az abalakában, és a piknikezés. És az, hogy te féltél a gyíktól. Egyszer a hátamon vittelek hazáiig a patak mellett, mert úgy ordibáltál.
Szerintem csak mi tudjuk ezt igazán élménynek látni, az esztenás emlékeket. Sosem fogjuk azt a fizikai szabadságot és természetközelséget, gondtalanságot átélni mint akkor ott. És ag meg kellene határozzam, hogy mi a boldogság, akkor erről mesélnék.
Menyire vagytam h menyek es talalkozak veletek,ugy szeretem veletek egyut ott lenni.Neha ugy is volt hogy munka utan oda mentunk autoval es reggel jotunk haza es irany munkaba.Sok,sok elmeny meg emlek es mama aki mindig csak szolgalt es szolgalt,aldja meg az Ur erte.
Megjegyzés küldése