2009. február 24., kedd

Öcsikémnek...


Na! csak 21 év telt el azóta.Igaz, hogy látszik???
  Hogy milyen volt ezelőtt 21 évvel képzeljétek el nagyon is jól emlékszem. Bölönben szép tél volt.Arra viszont h milyen napot írtunk már nem. Különös nap volt, m ovi után nem hazamentünk hanem Böbishez. Ő megengedte, h játszodjunk az utcán az ott lakó gyerekekkel, csúszkáltunk. Akkor ők tömbházban laktak. Nem igazán értettük miért más ez  nap. Na ti kitaláljátok?? Hát ...az volt a helyzet, h anyukánkat kórházba vitték, s nem valami ronda betegség miatt, henem jött hozzánk a gólya. Két lány után jól jönne egy fiú- de apukám ezt csak remélni merte. És meg is lett. Olyan életrevaló ahogyan a doki akkor mondta. Olyan jó, hogy emlékszem. Azóta sok év telt el. Laktunk együtt Udvarhelyen, Szentgyörgyön, nem mindig volt jó, még zajtalan sem. És hiszem h egy idő után a szép emlékeink maradnak csak meg. tehát drága öcsikém nagyon boldog szülinapot!!!  Az én Uram , az Úr könyörüljön meg rajtad, áldjon meg és őrízzen meg minden körülmények közt.
Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket.
Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt.
Az Úr rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet.
Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet.
Az Úr félelme tiszta, megmarad örökké.
Az Úr döntései igazak, mindenben igazságosak, kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is.
/Zsolt. 19: 8-11/

1 megjegyzés:

Márta-Zsófi írta...

Érdekes én is annyira tisztán emlékszem arra hogy ott csatangoltunk a tömbház körül...olyan elveszettnek éreztem magam, anyuka nélkül...az hogy kórház elvette a kedvem a kistestvértől is.