Most h itthon vagyunk Bölönben elgondolkodtad ez a nagyszülős dolog. Láttam pár blogom mennyire értékelik a nagyszülők segítségét, máshol meg mellőzik. Öröm olvasni, h mennyire fontosnak találjátok a nagyszülős élményeket.
Ősz elején, mikor ablakokat cseréltek a lakásban anyósoméknál voltunk pár napig. Salomé mikor felébredt, körbenézett és észrevette h nem otthon vagyunk. Mindjárt mondta h mama és indult az ajtó fele. Itt is így van. Minden reggel mamát keresi. Ma édesanyám dolgozni volt s ha eszébe jutott mondogatta: mama el..azaz mama elment dolgozni. Úgyanennyire emlegeti a nagytatákat is, csak nekik kevesebb idő jut a foglalkozásra. Én nagyon örülök: elmarad velük, nem sír és nem gond ha segítség kell van kivel maradnia.
Isten áldja meg a nagyszükőket, h még sokáig élvezzék az unokák szeretetüket, szolgálatukat.
1 megjegyzés:
Oh, igen ez egy külön élmény:) Nagymamának lenni és unokának lenni! Csak ha arra gondolok nekem milyen élmény volt mindig Mamával lenni, hogy szerettem/tek velük lenni...az a vágyam nekem is, hogy legalább az egyik nagyszülő a közelben legyen...s ha nem is van auto, repülő...manapság a távolság nem számít!! És én nagyon szeretném igénybe venni édesanyám segítségét:)! Főleg az elején és azután is, ott hagyni velük néha-néha, mert emlékszem nekem is jó volt:) Én is szerettem:) És ettől nem lettem rosszabb gyerek:) Sőt csodás élményekkel lettem gazdagabb...igaz, hogy 5 éves koromig emlékszem csak vissza, de a nagyszülőknek is csodás élmény:) Örvendek, hogy élvezi Salomé:) Jó időtöltést nektek...én is kívánkozom haza:)
Megjegyzés küldése