hogy Zsófi megérkezett. Pont egy ilyen se meleg se hideg napra emlékszem. Abban az iskolai évben Szentgyörgyön tanítottam...és pillantottam mindegyre a telefonra pillantva, h hív-e anyukám. Én csak második nao látogattam meg a kis lányocskát. Olyan picurka volt, nem igazán akartam merni karomba venni, de anyuka olyan jól megoldotta a helyzetet: a kezembe nyomta, nem volt más választásom. Kis piros baba volt, szinte mindig szundikált. Mikor meg hazajöttek Bölönbe egy éjszaka nagyon sírt, ugyanis nem akart szopozni csak üvegből. Én ú sajnáltam, mindig besettenkedtem megnézni, a szülei jobban bírták a sírást, mint én. Azóta ügyes nagylány lett, értelmes, bár a szavait még nem akarja villogtatni. Gondolom azért, h majd egy nagy meglepetést szerezzen ha már többet is tud, mint most.
Isten éltessen kicsi Zsófi. Nagyon jó volt míg itt voltál, bár zajos, és hiányzol. Neked köszönhetjük, h Salomé olyan ügyesen mászik.
1 megjegyzés:
Köszi, hogy velünk voltál 2 éve:)
Én is ugyanúgy végig izgultam Salomé születésnapját...vagy még jobban, a Zsófié nem volt olyan izgalmas...:(
Megjegyzés küldése